Határtalanul

Kárpátalja látogatás a 7-8. osztállyal
2018.06.07-10

A Határtalanul Program keretében a 7-8. osztálynak sikerült ellátogatnia Kárpátaljára

A Határtalanul  program célja a magyar-magyar kapcsolatok építése, személyes kapcsolatok kialakítása, elmélyítése. Keretében magyarországi iskolák tanulói az állam támogatásával osztálykiránduláson vesznek részt a szomszédos országok magyarlakta területein, így személyes tapasztalásokat szereznek a külhoni magyarságról.
A Határtalanul! program keretében 2010 óta megközelítőleg 100 ezer magyarországi diák vehetett részt a határon túli régiókat célzó tanulmányi utakon.

Három éjszakát töltöttünk Visken, ahol családoknál laktunk. A családokkal együtt reggeliztünk és vacsoráztunk, így jobban megismertük a helyiek életét és szinte otthon érezhettük magunkat egy másik országban. Belepillanthattunk, abba, hogy ki miként egészíti ki a nagyon szűkös jövedelmét. Volt aki pl.  sertést, kecskét, tyúkokat tartott, amellett, hogy műkő készítőként a faluban több műemlék felújítása is a nevéhez fűződik.
Reggelenként 8 órakor találkoztunk az iskola előtt, ahonnan a buszunk indult.

 

1.nap
Reggel 5.40-kor találkoztunk az Árpád híd melletti bekötőúton. Fél hét körül indultunk és egy megállással fél tizenegyre értünk a határra. A határon bő egy óra alatt értünk át. A gyerekek közül lehet, hogy csak most találkoztak először útlevél ellenőrzéssel, ami Európai Uniós csatlakozásunkig a mindennapok része volt. Beregszászon csatlakozott hozzánk leendő vezetőnk Ónódi Sándor nyugdíjas kémia tanár. Először egy kis sétát tettünk a városban, érintve a Főteret, amely volt Lenin, Sztálin, Béke tér, most Hősök tere névre hallgat, az Arany Páva éttermet és szállodát, volt kaszinót, és a Kárpátaljai Magyar Főiskolát, amely 1994-ben kezdte működését. A főiskolával szemben a református templom kerítésénél cigányasszonyok gombát árultak gyermekeikkel, akik között volt, akit még szoptatni kellett és nem vonultak el az etetéskor, gyermekeink nagy meglepetésére. A templom melletti ékszerboltban valutát váltottunk, majd irány a Bethlen-kastély. A kastélyban működik a Beregvidéki Múzeum, ami több ezer tárgyon keresztül mutatja be Kárpátalja természeti, néprajzi értékeit és történelmét. A gyűjtemény alapítója, és vezetője Sepa János vitt minket körbe röpke másfél óra alatt a termeken, ami igen tömény, de rendkívül sokszínű volt.
A múzeum látogatás után a múzeum boltjában lehetett vásárolni, majd irány Nagybereg. Míg odaértünk Sanyi bácsi felvázolta Kárpátalja múltját, a sok határváltozást, a magyarok múltbéli hányattatásait és jelenlegi mindennapjaikat.
Megérkezve a faluba először a középiskolába mentünk, ahol a szövés-hímzés a mindennapi tananyag része. Egy rövid tájékoztató után ki is lehetett próbálni a szövőgépen szövést.

„A Nagyberegi Középiskolában, 1979-től, Antonikné Polónyi Katalin kezdeményezésére, a fiatalok tanórák keretében sajátíthatják el a szövés-hímzés minden csínját-bínját. A Népművészet Érdemes Mestere a múlt század hatvanas éveiben szervezte meg a helyi kolhoz bázisán a Nagyberegen működő szövő- és hímzőcsoportot, összegyűjtötte és rendszerezte a beregi szőttes és hímzés motívumait. Csoportjában az asszonyok nemcsak szőttek, hanem keresztszemes hímzéseket is készítettek. Így alakult ki az, hogy a nagyberegi asszonyok egy sajátos mintasorozatot hoztak létre. Keresztszemes hímzéssel, saját kezűleg szőtt házivászonra hímeztek.”
https://www.karpatinfo.net/dosszie/beregi-szottes

A középiskolában lévő kisebb néprajzi gyűjtemény után a helyben lévő tájházat is megtekintettük. A tájház érdekessége a mellette lévő kis botanikus kert, amely 805 növényfajnak ad otthont.
„A Fodor István Kutatóközpont infrastruktúrája
1. Botanikai gyűjteményes kert
Helye: Nagybereg (Великі Береги), Ukrajna, Kárpátalja, Beregszászi járás
Területe: 1,25 km2
Feladata: Helyszínt biztosít a már betelepített és a még betelepítendő védett növényfajok génállományának megőrzésére, emellett a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola diákjainak növénytani gyakorlóhelye.”
http://kmf.uz.ua/hu/a-foiskola-egysegei/fodor-istvan-termeszettudomanyi-...

Innen Beregszászon át jutottunk el Tiszaújlakra a Turul emlékműhöz.
Az eredeti emlékművet 1903-ban állították a kuruc csapatok első 1703 július 14-én aratott győzelmének emlékére. Az emlékmű egy mesterséges halmon állt-áll, amihez az ország minden vármegyéjéből egy szekér földet adományoztak. Ezt az emlékművet 1945-ben elbontották, a rajta lévő Turul madár a mai napig az Ungvári várban található.
A mostani emlékművet 1989-ben avatták fel.
A lépcső szélénél tábla emlékezik meg az 1998-as és 2001-es Tisza árvízszintjéről.
(A 98-as árvíz vendéglátó falunkat Visket is elárasztotta, kb. 250 ház összedőlt, majd ugyanennyi lakhatatlanná vált. )
Az emlékműnél felidéztük a Turul legendát és egy kuruc nótával emlékeztünk a győzelemre.

Az emlékműtől Nagyszőlősön és Huszton keresztül jutottunk el Viskre. Közben megismerkedtünk Kárpátalja legrosszabb útjával, rácsodálkoztunk a hazatérő tehéncsordára és a lemenő nap fényében rápillantottunk Huszt várára is.
Megérkezésünkkor Ida néni a volt biológia-kémia tanár osztotta szét a csapatot az előzetes igények szerint a befogadó családok között. Mivel már vacsoraidőben érkeztünk a lepakolás után bőséges vacsorában volt részünk. Hosszabb-rövidebb ismerkedés-bemutatkozás után nyugovóra tértünk.

Képek:

https://photos.google.com/share/AF1QipNx2A0vH898Uc44QdJBtOiYIPHxA6S1bfzG...

 

2.nap

Reggel nyolc órakor találkoztunk a busznál, és rövid eligazítás után indultunk a Tatár-hágóhoz.
Áthaladunk Alsóapsán, ahol palotaszerű családi házak szegélyezik az utat.
Rögtön utána Aknaszlatina következik.
„ A település életét évszázadok óta a sóbányászat határozza meg. Az ipari méretű sókitermelés csak az Osztrák–Magyar Monarchia idején, a 19. században kezdődött el. A szovjet időkben jelentősen növelték a termelést. 1960-ban 326 000 t, 1970-ben 451 000 t sót hoztak a felszínre (ez az Ukrán SZSZK sótermelésének 10%-ka volt). A Szovjetunió felbomlását követő gazdasági válság a bányát sem kerülte el, a termelése jelentősen visszaesett. Napjainkban ipari és mezőgazdasági célokra bányásznak sót.
Napjainkban a 8-as és a 9-es számú bánya működik, előbbiben főleg románok, utóbbiban magyarok dolgoznak. A korábbi bányák kimerültek, többségük beomlott. A 9-es bánya felső vágataiban 1968 óta allergiát és légúti betegségeket gyógyítanak. A településen – Ukrajnában egyedüliként – allergológiai kórház működik.” Wikipédia

Első hosszabb megállónk „Európa közepe” a Tisza partján Terebesfehérpataknál. Itt először csoportképet készítettünk az Európa közepét jelző obeliszknél, majd vásárolni és nézelődni indultunk. A helyben lévő étteremben óriási mennyiségű régi használati tárgyat halmoztak fel a falakon és a plafonon is! Ehhez hasonlót még nem láttam sehol.

Terebesfehérpatak

Európa földrajzi közepe - Terebesfehérpatak (Gyilove) mellett található (Kárpátalja, Rahói járás).
Ma már csak kevesen tudják, hogy hol van Európa földrajzi vagy mértani középpontja. Európa nyugati határa az Atlanti-óceánnál, keleti határa az Ural-hegységnél, északi határa Norvégia északi partjainál, déli határa pedig Kréta szigetének szélén található.
1887-ben az Osztrák-Magyar Monarchia Térképészeti Intézete kontinensünk széleit érintő hosszúsági és szélességi körök felezővonalainak metszéspontjaként határozták meg Európa közepét. Ez az obeliszkkel megjelölt pont a mai Kárpátalján található, a Tisza partján, Aknaszlatina és Rahó között Terebesfehérpatak határában, egy völgyben húzódó kocsiút szélén. Azaz a mai Magyarország teljes terjedelmében Európa tényleges középpontjától nyugatra helyezkedik el.
https://terebess.hu/terebesscenter/terebes.html

Következő megállónk a kárpátaljai folyókon jellegzetes gyalogos függőhidak egyike volt. Egy gyors oda-vissza átkelést követően meg sem álltunk a 921m magas Tatár-hágóig, ami az itt beözönlő népcsoportról kapta nevét. A hágótól feljebb sétálva ráláttunk Kárpátalja legmagasabb csúcsára a 2061 méter magas Hoverlára.
Miután kiszellőztettük magunkat visszaültünk a buszba és a kőrösmezői Szrukovszka fatemplomnál álltunk csak meg, ami a kárpátaljai hucul építészet kiemelkedő alkotása. A gyerekek nagy örömére egy függőhídon kellett megközelíteni a templomot.
Utolsó előtti megállónk Kárpátalja legnagyobb vízesése a 36 méter magas Trufanec vízesés volt.
Már csak kutyafuttában néztük meg a Fekete- és Fehér-Tisza összefolyását Rahónál és vacsorára éppen hazaértünk.

Képek:

https://photos.app.goo.gl/JUBw5udH4qT2e5d9A

 

3.nap

Reggel a nyolc órás indulás után első állomásunk Izán egy kosárfonó családnál volt. Itt nem csak vesszőből font termékeket árultak, hanem mindenféle csecsebecsét is (sajnos).
A Nagy-ág folyó mentén haladva tovább elértünk egy érdekes vízerőműhöz. A vízerőmű turbináit az erőmű melletti hegy túloldalán lévő tóból csövön idevezetett víz hajtja.

Talabor–Nagy-ági vízerőmű

„A Talabor–Nagy-ági vízerőmű (ukránul Теребле-Ріцька гідроелектростанція [Tereble-Ricka hidroelektrosztancija]) egy vízerőmű, mely Ukrajnában, Kárpátalján, a Huszti járásban, a Talabor és a Nagy-ág folyókon található. Az erőművet 1949 és 1955 között építették és 1956-ban helyezték üzembe.
Működése
A Talaboron Égermező előtt található a Talabori-víztározó (vízfelülete 20 km²), míg a Nagy-ágon működik a 27 MW teljesítményű Rika-Terabljai vízerőmű, amely két folyó, a Nagy-ág és a Talabor szintkülönbségéből adódó energetikai lehetőségeket használja ki. A Nagy-ág és a Talabor szintkülönbsége a vízerőmű telepítési helyén 200 m. A felduzzasztott Talabor vizét 3 km hosszú csővezetéken vezetik át a mélyebben fekvő Nagy-ágba, ahol a víz 3 db, egyenként 9 MW-os generátort forgató Pelton-turbinát működtet.” Wikipédia
A Szinevéri-hágónál mozogtunk egyet és körbetekinthettünk a Keleti-Kárpátok vonulatain. Hosszabb sétára a közel ezer méter magasan fekvő Szinevéri-tónál volt alkalmunk. Itt a parkolótól felsétáltunk a tóhoz, amely a jégkorszakban jött létre földcsuszamlás következtében. Átlagos mélysége 8-10 méter, területe 4-7 hektár. Alacsonyabb vízállásnál a közepén felbukkan egy sziget. Miközben körbesétáltuk, a környező csúcsok hívogattak minket egy mászásra, de sajnos nem volt időnk a busz várt ránk. Hazafelé az egykori Árpád-vonal bunkereit néztük meg. Az erődrendszer a második világháborúban épült ki és az akkori haditechnikával nem lehetett átjutni rajta. Csak miután Románia átállt a Szovjetek oldalára akkor sikerült már Magyarország felől körbekeríteni az erődrendszert.
Esti mese helyett még átkeltünk egy hosszabb és keskenyebb függőhídon, majd
ismét vacsorára értünk haza.

Képek:

https://photos.app.goo.gl/Evd7D5AS6QSkUSys9

 

4. nap

Reggel ¾ 8-ra mentünk a Kölcsey Ferenc Középiskolába, ahol az igazgatóhelyettes asszony fogadott minket.  Itt átadtuk szerény kis ajándékunkat, pár szóban bemutattuk egymásnak az iskoláinkat, majd az igazgatóhelyettes asszony végig kísért az iskolán, egyes termekbe be is nézhettünk.
Az iskola látogatás után a viski tájházba látogattunk. A tájházat vendéglátó házaspárunk Ötvös Ida és Ötvös Sándor vezetik, és hathatós munkájuk van a létrejöttében. Rövid ismertető után körbetekintünk a házban. A tisztaszoba, a konyha, hálószoba, és kamra a régmúltat idézte fel számunkra.
Még készítünk egy csoportképet az iskola előtt, majd felszállunk a buszra és meg sem állunk a huszti vár aljáig. Röpke háromnegyed óra alatt megjártuk a várat, felidéztük Kölcsey Ferenc Huszt című versét is. A várból rácsodálkoztunk a szabályozatlan Tisza kanyarulataira és a város ortodox templomára is. A következő kétórás megállónk a határon volt, ahol útlevél ellenőrzés után a csomagjainkat is átnézték. Hazáig már csak egyszer álltunk meg, és fél hétre értünk az Árpád-hídhoz.

Képek:

https://photos.app.goo.gl/u1oVAhMVKaJ1D5AD9